Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

 Kicsengettek.A következő óra idegennyelv... a másik osztállyal.Magyarán német.Az angol nyelvet csak a gimnáziumban lehet elkezdeni a másik nyelv mellett.A körülöttem ülők sutyorogtak és élvezték a szünetet.Szinte mindenhol Kate neve csendült fel.A tanteremből hallva az utcán sziréna szólt,ami a suli épülete előtt megállt.A többieknek is feltűnt,és kihajoltak az ablakon.Remélem semmi extra nem történt errefelé!

A mentőautóból négy férfi szállt ki.Az egyiknek a kezében egy elsősegélyt nyújtó doboz volt,a másik kettő egy hordágyat cipelt,a negyedik pedig előrefutott.A terem ajtaja nyitva volt.Olyan gyorsak voltak,hogy már fent is voltak az első emeleten,és (tőlünk nézve) jobbra mentek,azaz inkább szaladtak,sőt,rohantak.Csakhogy tovább fokozzuk a dolgot... Karin és Gabi utánuk nézett az ajtóból,volt,aki még kijjebb ment,hogy lássa,hova mennek.Én csak ültem a helyemen.Barbi és Any,mint két önkéntes,vállalta a padló feltakarítását,amibe már bele is fogtak.

A nyitott ablakon keresztül befújó nyári szél átcsapott a melegből hidegebbre.Mintha hirtelen minden elsötétült volna.A csúnya,gonosz,szürke felhőcskék eltakarták a száz ágon sütő napocskát.Kidugtam kezemet az ablakon,hiszen most olyan jól esett ez a kis hűvös a kánikula után.Élvezni kell,és értékelni,még ha valakinek nehezen is megy.Valami nedvesség érte a tenyeremet.Na,ebből eső lesz! - gondoltam magamban.Majd e gondolatom után már szemerkélt is az eső.Visszahúztam a karomat,mert már egy kicsit elkezdtem fázni.Különös,hogy ilyen hamar húsz fok körüli lett az idő... vagy még talán egy-két fokkal kevesebb.

A mosdó felé vettem az irányt,ami nincs is olyan messze tőlünk.Valami csörömpölést hallottam már a távolból,nyikorgást,és egyéb ehhez hasonló borzalmas hangot.A vécéhez érve piros egyenruhás alakokat láttam.Négyen voltak.A helyiség ajtajában állva láttam,mi történt.Ott volt a tanárnő is,akivel éppen az előbb volt óránk.A hordágyon pedig Kate.Úristen!Hirtelen borzongás futotta át testemet,mint még eddig soha.Olyan furcsa érzés... Ha tehetném,most reflexszerűen odaszaladnék és segítenék,de az egyik férfi arrébbtessékelt,mivel nem fértek ki,mert én az ajtóban álltam.Tehetetlenül... Arrébbugrottam az ajtóból,hogy minél hamarabb mehessenek,ne akadályozzam a négy férfit munkájuk elvégzésében.Már szaladtak is a lépcső felé.A tanárnő szorosan mellettük.Ennyi izgalom után már el is ment a kedvem dolgom elintézésétől,meg már annyira nem is kellett.Sokan lesben álltak a folyosón,hol legtöbbször e két szó csendült fel kérdő,kíváncsiskodó formában:"Mi történt?" Engemis foglalkoztatott ez a kérdés,de mivel Kate jó kezek közé került,és fog kerülni,ezért egy kis időn keresztül megpróbáltam magamban kitalálni,mi is történt konkrétan.Ahogy indultam visszafelé,sokan már lerohantak,mintha mindent tudnék.De nem foglalkoztam velük,náluk én se tudok sokkal többet.

Becsengettek.Az óra a nyelvi előadóban lesz,a szint másik felében.Az a terem kb. 60 ember elférését szolgálja.Már ott is voltunk.A tanár már bent várt mindnyájunkat,avagy a két nyolcadik osztályt,kerek hatvan embert.Mindenki úgy ült,ahogy,ahova akart,vegyesen fiúk a lányokkal,keveredve a két osztály.De azért sikerült pont úgy ülnünk,hogy mindenki a jól megszokott helyén.Minden hely el volt választva egymástól egy kis fafallal.Az ablaktól nem messze ültem.Számítottam rá,hogy Toncsi mellém fog ülni,úgyhogy lelkesen áthajoltam a másik oldalt ülőhöz.Ezt nem hiszem el!De akkor hol van Toncsi?Ez mit keres itt mellettem?Ő csak nézett (mint mindig minden egyes pillanatban,és ha valamikor ránézek,elmegy a kedvem sokmindentől)...

- Hát te?

- Én csak úgy ideültem - mondta mosolyogva Erik,akiről ezt a gyémántragyogású mosolyt az életben nem tudom róla letörölni.

- Hova raktad Toncsit?Az előbb mintha még itt lett volna!És itt is volt.De mostmár nincs.Hova ült?

- Szívem,nézz előre!

Hogy lehetek én ennyire vak?Itt ül pont előttem,én meg nem vettem észre?Egy kicsit megnyugodtam,de nem hagytam ezt a dolgot befejezve.Valami bűzlik... Nem Dániában,nem is Németországban... hanem közvetlenül mellettem.És ez a "szag" Eriktől jön...

- Te.direkt.küldted.el.innen.őt? - hangsúlyoztam ki minden egyes szót,hogy lássa,ez a dolog nagyon is lesújtóan hatott rám. Most kb. olyan lehetek,mint egy mérgeskígyó,akinek a marása halálos,és éppen arra készül,hogy mellette lévő áldozatát megmarja,s vérébe belefecskendezze saját mérgét,amitől áldozata megbénul...

- Csak ablak mellé szerettem volna ülni.És melléd is...

Legszívesebben szóltam volna még egy-két szót az ügyben,de le szerettem volna mostmár higgadni.Maradok az okos enged,szamár szenved alapnál.Abból sosincs baj,ha minél előbb befejezünk egy nem kívánt beszélgetést.

- Ja,és még valami!Ne szólíts szívemnek,ha megkérhetlek!

- Eddig nem zavart.

- Nehogy azt hidd - gondoltam magamban. Most még a szó kezdőbetűje is...

- Akár hiszed,akár nem... Ang,mi nagyon is összeillünk.

Tartott egy kis szünetet,mintha megint a "szívem" szót akarta volna behelyettesíteni.

Egy sorba tíz ember fér el.Én a harmadik sorban ülök,az ablaktól kettőre.Bal felemen Erik ül... pompás... A tanár elkezdett arról motyogni németül,hogy hogyan telt neki a nyári szünete,pedig senki sem kérdezte.Addig jó,amíg azzal van elfoglalva,hogyan kerekítsen ki egy mondatot,mert mi feltűnés nélkül mást csinálhatunk anélkül,hogy ő észrevenné.De miért is venné észre,amikor teljesen beleélte magát az élménybeszámolójába...

Kíváncsi voltam,ki ül a másik oldalamon.Haját nézve biztosan fiú lehetett.Kezét a fafalnak támasztotta,miközben az előtte ülő sráccal beszélgetett.Majd kezét szép lassan levette onnan,és hátradőlt.Arcát már oldalról már láthattam.Ez ma a "véletlenek" napja"? Egy kívánt és egy nem kívánt személy ül mellettem.Mintha összebeszéltek volna.Semmi sem alakul tökéletesen,hiába szeretnénk.Ha szeretnénk is,azért a tökéletességért meg kell dolgozni.

Könyököltem az asztalon,fejemet tenyerembe helyeztem,és csak néztem őt... arca számomra tökéletes vonalait.Feje balra fordult,és éreztem,hogy tekintetünk találkozni fog most ebben a pillanatban.

- Szia Ang!

E két kedves kis szó úgy ütötte meg fülemet,mint egy dallam.Ráadásul amilyen kedvességgel mondta...

- Szia Dávid! - viszonoztam én is lágyan a két szót,amelyből csak az egyik tér el.

- Tudtam,hogy ide fogsz ülni! - mondta mosolyogva.

- Én nem nevettem el magam. Te honnan tudtad?

- Onnan,hogy régebben is itt ültél...

- Hmmm... ez kedves gondolat volt.

- Jól áll neked,amikor nevetsz!

Ez a tekintet... sokat árul el a másikról.Nem hiába még mindig a szem a lélek tükre!

- Dávid,ha így folytatod,"felfűtöm" az egész termet! - nyílvánvalóan látszódott,hogy elpirultam.Szerintem nem is kicsit...

Ezen elmosolyodott.

- Hmmm... ez tény.Az igazság.A mosolyodtól más is boldog lesz,ha csak réd néz.És ezt szerintem más is így gondolja.

- Ez igaz! - szólt mögöttem Erik.

Ránéztem és "visszatértem" Dávidhoz.

- Ja,a pólót majd kimosom,és megpróbálom minél hamarabb visszaadni! - kanyarodtam el egy másik témára.

- Ameddig kell,addig nyugodtan nálad maradhat.

- De tényleg!

- Én is tényleg! - mondta mosolyogva.

- Veled egyszerűen nem lehet vitatkozni!

- Nem ám! - nevette el magát.

Hátamon éreztem Erik tekintetét,hogy nagy eséllyel hallgatózik.

- Ennyi idő után még csak most veszem észre,hogy a szemed színe ugyanolyan,mint az enyém... ugyanolyan szép...

 

_______________________

 

 Hátam mögött hallottam Erik kutyához hasonlító hangját.Majd vett egy eröltetett hangú levegőt,amit változatlanul ugyanúgy fújt ki,mint ahogy beszívta.Éreztem rajta azt az iszonyatos féltékenységi dühöt,melyet egy nagy nyeléssel csillapítani próbált.Próbált...

- Dávid,ne ess túlzásokba!Mintha ma nem is te lennél az,aki - nevettem el magamat.

- Egyáltalán nem túlozok.

- Dehogynem... - motyogta az orra alatt Erik.

Ebben a pillanatban fölfutott és fölforrt az agyvizem és a benne keringő vérem...

- Wäber Erik,mostmár nagyon kezd elegem lenni belőled!

- De hát most ha...

- Ha,mi? - szakítottam félbe. Különben is nem illik hallgatózni egyrészt,másrészt meg ha nagyon zavar,nem kell idefigyelni.Üljél csöndben a helyeden és a tanárra figyeljél,ne ránk,világos?!

Kék szemeivel még egy szúrós,villámló tekintetet vetett Dávidra,majd hátat fordított mindkettőnknek.

- Na végre...

- Ez meg mi volt? - kérdezte.

- Semmi különös,csak beszéltem ott annak a fekete sörényesnek a fejével.

 - Aha,értem... valami gond lépett fel?

- Á,nem,semmi se...

- Méghogy semmi... - szólalt meg Erik,aki olyan hangerővel beszélt (de nem olyan hangosan),hogy Dávid füléig is eljutott.

- Na miért,mi van? - kérdezte jobb oldalt ülő szomszédom egy kicsit gúnyosan.

Most kezdtem el azt érezni,hogy megkezdődött kettejük között a kakasviadal...

- Az van,hogy minek eteted Anget ilyenekkel?Ez már szánalmas!

- Már bocs Erik,de te is ezzel akarsz bepróbálkozni nálam,de mind hiába,csakhogy tudd! - szóltam közbe.

- Ang,most maradj ki ebből!

- Nem maradok ki,mert különben is rólam vitatkoztok!

- Szerintem jobban tennéd...

- Hát szerintem tudom,mit teszek jól és mit nem!És még ő a szánalmas?Már ne haragudj meg Erik,de ennek a vádaskodásnak mi értelme van?

- Szívem,nagyon is sok!

- Hát nagyon... és megmondtam már,hogy ne szólíts szívemnek,elég nehéz volt ezt megérteni?

- Igen Erik,nagyon nehéz volt felfogni?

- Téged meg ki kérdezett?

- Éppen belém próbálsz kötni,nem tünt még föl?

- Istenem... - sóhajtottam.

- Azzal a csöppnyi agyacskáddal,ugye?

- Komolyan,ez már sértés!

- Júj,nem bírod a sértegetést?

- Na,álljatok le! - szóltam közbe.

- Ha csak ketten lennénk,már rég neked estem volna! - mondta Erik.

- Ó,de megijedtem!Most azt hiszed,hogy így menő gyerek leszel,ha verekedsz?

- Én már bunyó nélkül is az vagyok.

- Mekkora önbizalma van valakinek...

- Hát én legalább nem vagyok egy senki,mint egyesek!

- Ezt hogy értsem? - kérdezte felháborodottan Dávid.

- Úgy,ahogy mondom!Ha érted egyáltalán...

- Mert nekem legalább van agyam,nem úgy,mint egyeseknek... A senkit kikérem magamnak!Fogadjunk,hogy sokkal ismerttebb vagyok,mint te!

- Gondolod?

- Nem gondolom,hanem tudom!Mert én legalább használom az agyamat,te meg azzal a csöppnyivel mire mész?

- Na mostmár nagyon elegem van belőled!

- Álljatok már le!!!

Végre csönd lett egy pillanatra.Már zsongott tőle a fejem,amit egymáshoz vágtak.

- Ha nem bírtok magatokkal,akkor inkább hozzám se szóljatok!

Még egy utolsó fintort vágtak egymáshoz,majd ismét "nyugodt" környezetben ülhettem tovább.

Öt perc elteltével egy kérdést szegeztem mindkettejükhöz:

- Na,mostmár megnyugodtatok?

- Én nem is voltam ideges.Nem én kaptam fel a vizet... - mondta Dávid.

- De te kezdted! - mondta rámutatva Erik.

- Én?És mivel?

- Tudod te...!

- Hát szerintem pont,hogy te kezdted!

- De te meg folytattad!

- Na,el ne kezdjétek megint!

- Jó-jó... - tette fel mellmagasságba két kezét Erik,mint aki "megadta" magát.

- Legalább a kedvemért ne legyetek már ilyen gyerekesek!

Pár perc múlva megszólalt egy fiú a másik osztályból az utolsó padsorban:

- Ö.Tanár Úr?!

- Igen?

- Nem beszélhetnénk inkább valami másról?

- Hogyne... És miről? - kérdezte a tanár.

Láthatóan nem sértődött meg,hogy sokan nem voltak kíváncsiak a történetére.

- Én azt hallottam,legalábbis nem tudom,hogy igaz-e,hogy a mentősök valakit elvittek a suliból a kórházba.

- Igen,erről én is hallottam.Ráadásul ebben a szünetben.

Én jól tudtam,hogy mit akar ebből kihozni...

- Igen.És állítólag erről az évfolyamról...

Az osztálytársaimnak is leesett már az ügy.

- Miért,és te tudod,kit vittek el?

- Nem éppen,ezért kérdeztem meg magát.

- Konkrét dolgot én se tudok mondani... bár a kollégáimtól úgy hallottam,hogy egy a-st.

- És nem tudja név szerint,hogy kit?

- Valami Kateet...

Na most dobbant egy nagyot a szívem...

- És azt nem tudja,hogy miért?

- Nem!Fogalmam sincs.

- Én tudom! - jelentkezett egy b-s.

- Honnan?

- Hát én azt hallottam,hogy leesett a lépcsőn,és eltört mindkét lába,és elvitték.Ennyi.

- Én meg azt hallottam,hogy valakivel összeverekedett és ő szívta meg a levét - mondta Paula a másik osztályból.

- Hát ti milyen "informáltak" vagytok! - gondoltam magamban.

- Jaj,ne beszéljetek már ilyen hülyeségeket össze-vissza!Van olyan közöttünk,aki tényleg tudja,mi történt?

Ilyenkor már rég fölkellett volna tenni a kezemet,hiszen jól tudtam,mi lett Katevel... De volt bennem annyi jóindulat,hogy megtartottam magamnak.

A kérdésre nagy csönd volt a válasz.

- Senki se tudja? - kérdezte utoljára.

- Én azt hiszem tudom... - szólt sejtelmesen Alfonzó az utolsó sorból,aki egy kicsit gyanús volt számomra.Nem csodálom,hiszen a szemei sosem állnak jól...

- És mit tudsz?Halljuk!

- Szóval...

Az egyik sarokban Flor beszélgetett valakivel.

- Csönd legyen ott is!Most én beszélek! - szólt rájuk a srác.

Nagy csend lett.A többiek várták,hogy mit fog mondani Alfonzó.

- Éppen a vécéből kifelemenet megálltam a küszöbön,mert egy lány futott a női mosdóba.Még az alatt a pár másodperc alatt is kirajzolódott az arca.Így tudtam,hogy az Kate volt... Sírt,kezével közben megpróbálta eltakarni az arcát,vagy a száját... tudom is én,milyét!Befutott a lányvécébe,és becsapta maga után az ajtót,majd a másikat is.Gondoltam,hogy utána megyek megvigasztalni...

- Te bementél a lányvécébe? - nevetett a másik Barbi,akit barbecue szósznak szoktak csúfolni.

A lányok többségének a szája tátva maradt,a fiúk meg mindnyájan kinevették.

- Hahaha,nagyon vicces!

- Hát nagyon! - nevetett Ricsi.  De pont tőle mit várjon el az ember?!

Alfonzó vágott egy utolsó keserű vigyort,majd folytatta:

- Jó fülemmel nem hallottam semmi sírást.

- Az előbb még azt mondtad,hogy sírt - szólt közbe Dilan,aki félig magyar,félig angol volt.

 - Még mindig én beszélek!...  Inkább olyan volt,mintha hányt volna... Nem szóltam hozzá,nehogy hülyének nézzen,hogy a lányvécében vagyok.És csak abban a helyiségben tiszta vodka szag volt... Fúj!Még most is érzem az orromban... Ennyi!

- Háh,nem is tudtam,hogy az a-soknál ilyen is van! - jegyezte meg Joli. A mintaosztálynál!

Sokan,akik nem hozzánk jártak,kinevettek minket.De nem mindenki.Például Dávid se.

- Miért,a ti tavalyi "véletlen felgyújtottam a függönyt" sztoritok jobb volt?! - jegyeztem meg hidegen.

Láthatóan közülük sokan felkapták a vizet,és megkezdődött a vita mindenki mindenkivel alapon.Valaki csak nézte és hallgatta a vitázókat... Toncsi és Erik is beszállt azok közé,akik védeni akarták Kateet.

Dáviddal egymásra néztünk,és próbáltam neki azt sugallani,hogy ezt az egész Kate-ügyet fel se kellett volna bolygatni...

 

_______________________

 

 

 Miért?Miért kell mindenkinek állandóan beleütnie az orrát mások dolgába?Nem mindegy nekik,hogy mi történt?Törődjenek a maguk dolgával!Nem kéne majd ebből pletykaügyet csinálni!Szegény Kate már így is mennyi mindenen keresztül ment... és még annyi jó érzés sincs bennük,hogy sajnálják.Mit csinálnának akkor,hogyha ő velük történne ilyen?Az már nem lenne vicces... részükről.

Hátulról két íróeszköz landolt előre.Az egyiket sikerült is elkapnom... Hol a másik?

- Itt! - szólalt meg Dávid.

- Dobjuk hátra annak,aki előre küldte. Jutocsának.

Egy laza mozdulattal hátrapasszoltuk a két ceruzát.

Dávid hátra nézett Jutocsára,kétszer felhúzta a szemöldökét,majd rámnézett és hátrafordult.Valamelyikünk egyszerűen fantasztikusan tud célozni,mert az egyik ceruza a srác bal orrjukába landolt.Biztosan Dávid lehetett,én nem tudok ilyen pontosan célozni.

- Ügyes vagy! - dicsértem meg padtársamat.

- Köszi!Ne ess túlzásokba!

- Á,dehogy!

Hátratekintettem Jutocsára,aki láthatóan eléggé fel volt bőszülve.Éppen a tolltartójában matatott,valamit nagyon keresett. Egy toll volt az... mely már szárnyakra lelt...

- Dávid,hajtsd le a fejed!

Repül a toll;

ki tudja,hol áll meg?  

Ki  tudja,hol áll meg,

s kit hogyan talál meg?  

Ez a két sorocska maradt meg a legjobban Arany János Toldijából,bár nem mondom azt,hogy a többi részét sem tudom. Csak most éppen ez a legalkalmasabb.Egy kicsit átalakítva a mostani helyzethez.Az már egy kicsit dúrvább lene,ha valóban kő volna a könnyű toll helyett...

Várjunk,ez nem is toll...az nem oszlik ketté!Bár már a XXI. században miket ki nem találnak?!

Már tisztára lassított felvételben képzelem el ezt a tárgyröpködést.Pont most suhant el a jobb fülem mellett.Na jó,azért nem ennyire lassan gondoltam!

Egy koppanás hallatszott.Az a valami,amit Jutocsa eldobott,a tanári asztalnál találta meg a végállomást.Stefan,vagyis István bácsi meg az asztal mellett áll.De őt mi csak Pista bának hívjuk.

Az asztalba szúródott tárgyra nézett,majd kihúzta és nézegette.Egy körző volt az...

- Ez...ki volt???

- Jaj Dávid,mi a szart csináltál? - gúnyolódott hátul Jutocsa.

- Jaj Csutka,ne füllents már,láttam,hogy te voltál! - mondta Ricsi.

- Ne szólíts Csutkának!

- Csutka,Csutka,Csutka!Na,most mi van?

- Ha mégegyszer kimondod,hogy...

- Csutka? - szólt közbe.Oké!Csutka! - nevetett.

- Megkaphatnám végre arra a választ,hogy ezt ki dobta ide? - kérdezte türelmetlenül a tanár.

- Jutocsa volt Pista bá,csak ő rámkeni,mert nem komálja a fejemet már régóta! - mondta Dávid.

- De nem magát akartam eltalálni...

- Hanem kit?

- Öhm,izé...Dávidot!

- És miért?

- Azért,mert beledobott egy ceruzát az orrjukamba.

- Na várjunk csak! - szólt közbe Dávid. Az igaz,de véletlenül!

- És te miért?

- Mert ő megdobott engem és Angelikát egy-egy ceruzával,és visszadobtuk a tulajdonosának azt,ami az övé.

- Jutocsa? - nézett rá Pista bá.

- Tessék!

- A körző melyik órára kell?

- Matekra.

- És most milyen óra van?

- Német.

- Hát akkor meg?Különben is tudod milyen veszélyes?És ha eltaláltál volna valakit,akkor mi van?

Semmi válasz és nagy csend...

- Na mi van Csutka,elnémultál? - nevetett Ricsi.

- Fogd be!

- Úú,de megijedtem!Félek tőled,már reszketek!Anyuci,cseréld ki a Liberomat,átáztam! - fulladt meg a röhögéstől Ricsi,majd a többiek is.

...Kicsengettek...

Már mindenki fogta a tankönyveit és a füzeteit és indult kifelé a teremből.

- Jutocsa,te maradj itt egy kicsit! - szólt neki Pista bá.

- Szegény Csutka,beszívtad! - nevetett Ricsi,majd ő is kiment.

Már csak egy tanítási óra van még,aztán mehetünk haza.Az első nap,amikor visszajövünk a szünetből,mindig ilyen kevés óránk szokott lenni,de holnaptól már a szokásos hat óra.Most testnevelés,sport lesz.Már eléggé berozsdásodtak az izmaim,úgyhogy ez most jól fog jönni!

Egy izzasztó tesióra után egy kiadós otthoni koszt esik a legjobban!De még mielőtt hazamennék,el kell intéznem valamit feltétlenül!

Megbeszéltük Toncsival,Erikkel,Anyivel és Alfonzóval,hogy elmegyünk meglátogatni Kateet a kórházba.Még szerencse,hogy nincs olyan messze a sulitól,kb. 7 utcányira.Előtte még elmentünk a csemegeboltba venni neki egy doboz marcipános csokit,meg egy kisebb csokor margarétát is vettünk Kati néninél,aki mindig a bolt mellett szokott árulni szebbnél-szebb virágokat.

- Alfonzó,jösz már végre? - kérdeztük mindnyájan,mert ő még mindig a virágokat nézegette.

- Megyek mindjárt!Majd utánatok futok!

- Oké,te tudod!

És mentünk tovább.Néha-néha hátrapillantottunk,hogy mit csinál még mindig ott egyedül Alfonzó a virágárrusnál,de az biztos,hogy nagyon nem tudjuk mi,hogy mit csinál még mindig ott.

Már a kórház utcájában voltunk,már nem volt sok vissza.

- Erik!Lányok!Várjatok!

- Alfonzó!

- Huh,végre,már azt hittem,hogy Katenél vagytok - mondta lihegve Alfonzó.

- Egész idáig futottál? - kérdezte Any.

- Hát,persze!Kérek fél percet,aztán mehetünk tovább.

- Minek,majd ott kifújod magad! - mondta Erik.

- Akkor legalább öt másodpercet,kérlek!

- Jó,rendben,öt másodpercet kaphatsz,mert szépen kérted - mondta Toncsi.

- Alfonzó,te meg mit rejtegetsz a hátad mögött? - kérdeztem.

- Én?Én semmit!

- Ne füllencs,mi az a piros csomagolópapír?

- De ez tényleg semmi!

- Alfonzó,ne akard azt...ne akard! - és egyre jobban közeledtem felé.

- De ez tényleg semmi!

- Oké,te akartad!Erik? - és ránéztem.

- Benne vagyok! - mondta boldogan Erik.

- Ne,csak azt ne!

- Te akartad Alfonzó!Ang,menj a másik oldalára!

- Sajnáljuk,te akartad!

Tudniillik Alfonzó borzasztóan csikis.Ezt ő akarta,de mi ketten Erikkel ezt szívesen megtesszük.

- Ne,kérlek,hagyjatok! - mondta fetrengve a földön a nevetéstől Alfonzó.

- Bocsi,de ez nem fog menni! - nézett rám nevetve Erik.

- Toncsi,gyorsan vedd ki a kezéből! - kiabáltam oda neki,hogy sűrgősen cselekedjen.

- Oké,csak fogjátok le a karját is!

Már szinte ráfeküdtünk Alfonzóra,és mi is meghaltunk a nevetéstől.

- Ez az!Megvan! - kiabálta örömében Toncsi.

- Látod Alfonzó,megy ez! - mondta Erik.

- Ne!Vigyázzatok rá!

- Nyugi,nem lesz baja! - mondta Any,miközben Toncsival nézegették.

- Várjatok,én is nézem! - gyorsan felálltam,és odamentem a lányokhoz.

Erik még Alfonzón ülz,miközben mi az ajándékot nézegettük.

- Gyanús voltál nekem,amikor ott maradtál a virágárusnál!

Tíz szál vörös rózsa volt gyönyörű bordó csomagolópapírral díszítve,és egy hófehér masnival átkötve.Gyönyörű csokor!

- Hát Alfonzó,rád se ismerek! - montda nevetve Erik.

- Az üzenetet kérlek ne olvassátok el,mert olyan szépen oda lett ragasztva!

- Ó,hogy még levél is tartozik hozzá! - csodálkozott Any.

- Hát persze,ilyenkor ezt is szokás! - mondtam én.

- Jó,rendben,a levelet nem olvassuk el! - mondta Toncsi.

- Huh! - könnyebbült meg Alfonzó.

- Mivel nem olvassuk el,ezért te fogod elmondani nekünk,mit is rejt az üzenet!

- Hogyisne!

- Mmmm... - krákogott Erik Alfonzón ülve.

- Jó-jó,elmondom,csak szállj le rólam!

- Na halljuk!

Alfonzó vett egy mély levegőt.Látszott rajta,hogy nem szívesen ossza meg velünk,de ez ellen nem tudott mit tenni,ígyis-úgyis megtudtuk volna.

- A szövegére pontosan nem emlékszem,de nagyjából az van benne,hogy minél előbb gyógyuljon meg.

- Aha,és ezt el is higyjem!Akkor nem vörös rózsát adnál! - kételkedett Erik.

- De tényleg ez áll benne!

- Na és mi van a szerelmi vallomással?

- Az majd menet közben jön...

- Hoppá,ebbe beletrafáltam!

Alfonzó nagy csöndben,elpirulva állt előttünk.

-Úúú,Alfonzó szerelmes! - gúnyolódtunk.

- Jólvan haver,nem szégyen ez! - vert egy nagyot a hátára Erik.

- Na,menjünk,hogy Alfonzó minél előbb szerelmet valhasson! - nevettünk mi lányok.

A portán érdeklődtünk,hogy hol találhatjuk meg Kateet.

- A 3. emeleten jobbra a 214-es!

Mi négyen lépcsőn mentünk,Alfonzó lifttel akart menni.A 3. emeleten vártuk,de nem jött.Végül az volt a probléma,hogy egy emelettel feljebb ment,és ott keresett minket. Szegény már nem lát a szerelemtől...

Amikor már mindnyájan megvoltunk,együtt indultunk a 214-es szobába.

- 211,212,213...214!Oké,megvagytok?

- Menjünk!

Először kopogtunk,aztán benyitottunk.

Kate éppen aludt.nem akartuk felébreszteni szegényt,olyan szépen aludt.

- Szerintem menjünk,majd még valamikor ellátogatunk hozzá,hagyjuk pihenni! - súgtam oda a többieknek,nehogy felébredjen.

- Jó rendben! - feleltek a többiek.

- Még ezt a csokor margarétát vázába rakom! - mondta Toncsi.

- Oké,csak ne csapj zajt! - feleltem.

A marcipános csokit a virág mellé raktuk a szekrényre,hogy együtt látványosabb legyen.Egy üzenetet hagytunk még neki,amelyben ez állt:

Kedves Kate!

Itt voltunk,de mivel aludtál,nem zavartuk meg édes álmodat.Az ajándéknak reméljük örülni fogsz majd.A csokihoz jó étvágyat kívánunk,a kedvencedet hoztuk!Majd a héten jövünk még egyszer.Legyél jó és gyógyulj meg minél előbb!

Any,Erik,Toncsi,Ang és Alfonzó

- Alfonzó,nem jösz? - kérdeztük halkan.

- Nem,még itt maradok vele egy kicsit.Menjetek csak!

- rendben!Ja,és sok sikert!Szurkolunk!

Alfonzó bólintott egyet,mi meg szép halkan kiosotunk az ajtón.Mikor már kimentünk,az üvegen keresztül még néztük őket,de úgy,hogy Alfonzó ne vegyen minket észre.

- Erik,egy kicsit finomabban,vagyis halkabban is becsukhattad volna azt az ajtót! - szidtam le,mert ő még csak most jött ki.

- Kate ébredezik! - szólt Any.

- Tényleg?Hadd nézzem! - mondta Toncsi,miközben helyért tolakodott. - Menjünk be hozzájuk!

- Ne! -ellenkeztem.

- Tényleg,miért ne? - kérdezte Erik.

- Alfonzónak megy nélkülünk is...

- Áá,értem! - mondták egyszerre.

Csak a mozgásukat,kettejüket láttuk,de nem hallottunk abból semmit se,amiről beszéltek.Kate örült a meglepetésnek.Örülünk neki,hogy örül.Alfonzó is odaadta a csokrát,Kate elolvasta a hozzá tartozó levelet.Boldognak látszódott.

- Szerintem most teszi meg Alfonzó - mondta Erik.

Alfonzó megfogta Kate két kezét,és mondott neki valamit,biztos most vall szerelmet.

- Nekem mennem kell!Nem jöttök? - kérdezte Toncsi.

- Én megyek veled - mondta Any.

- Én még maradok!

- Én is! - mondta Erik.

- Oké!Majd meséljétek el,hogy mi volt!

- Szerintem ti is tudjátok! - feleltem mosolyogva.

A lányok elmentek,maradtam egyedül Erikkel.

Kate mosolygott és átölelte Alfonzót,aki egy csókkal viszonozta érzelmeit.

- Hmmm...igen.Összeillenek - mondta Erik.

- Igen.

Alfonzó leült az ágy szélére Kate mellé.

- Ang...

- Igen!

- Nekünk miért nem megy ilyen könnyen?

- Erik,kérlek,ne fárassz!

- Nekem ez nagyon fontos,És ezt komolyan kérdeztem.

Nagy csönd lett.Majd én meggondolatlanul,hirtelen kimondtam:

- Majd meglátjuk...

 

                                                   

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

sulibol jelentkezem:D

(yvi, 2010.11.19 12:33)

szioo:D nagyon varom mar a tori folytatasat!:) hianyzik mar...:) mikor lesz friss?? remelem nem sokara...:) hianyzol, mindenki hianyzik... add at az udvozletemet a suliban a tobbieknek... neked meg jo hetveget..:)
es ne feled: JANUAR nincs is olyan MESSZE...♥ pusszantas:) \
Yvi

......................

(julie, 2010.10.21 18:46)

15.FEJITTTT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

......................

(julie, 2010.10.14 19:52)

na végre, már vártam ezta részt úgy, ahogy most kövit!!!!!!!!!!

na neeeee

(yvi(:, 2010.10.12 20:44)

majd mehlátjuk...? ez HÜLYE?? nem-et kellett volna mondania! mi lesz Dáviddal:O hisz..ÁÁ Lilla, elrontod az egészet!:(:(

de amúgy nagyon szupi lett! csak jöhetne már a folytatás...:D:D

..................................

(Lilla, 2010.09.22 17:20)

de yvi,csak én mesélek magamról egyfolytában,és te semmit se -.-" de mind1,ezér igazad lett,h megöllek,mert nincs igazad :D na nem,szeretlek én :D

upszii...

(Yvi(:, 2010.09.22 17:16)

upszii egy kicsit sokat írtam?:O
ez van:D
főőleg amikor neked írok valamit(:
Nagyon várom már azt a befejezőrészt:P végre olvashaatko LILLA-TÖRIJÉÉT:D:D^.^
puszaa(:

nem tudom, hogy menni fog-e...:/

(yvi(:, 2010.09.22 17:13)

Lilla te egyszer még meg fogsz ölni, de azéért szeretleek:P :) akarom kérdezni: MI LENNE A MEGLEPII?:P :á (:
Milyen volt a nyarad??
JAA! hogy velem töltötteed!XD hehehe:D:D:P:P
na, de most komolyan (már amennyire én komoly tudok lemnniXD) milyen a suli?:D hogy tetszik? van naaagyon naagyon sok új ismerősöd?
meséjjéé!! nem mesélsz eleget:/
:( pediig régen mennyit dumáltunkk
RÉGI SZÉP IDŐŐK(:
2012!!  *nyár*
hiányzol nagyon:(
legyél jó pici Lillámm(:
szia(: pussz

jippijéjippijúúú XD

(Lilla, 2010.09.15 20:02)

ajj Yvi! még a héten jön az új :D bírd ki :D
te is ♥ :)

Réka!:)

(Lilla, 2010.09.15 20:00)

Köszi Réka!:)
Jaj,annyira hiányzol te is :( amúgy nagyonnagyonnagyon jó volt!:D ha lenne msned,elmesélném én szívesen XD
:D

halihoo hol a kovi fejezett????

(yvii, 2010.09.10 11:58)

ajj lilla! annyira orulok neki, hogy ilyen jol eltelt ez nyar, de kellene egy uj fejii!!! ajjjj :D:D legyel joo pusziii <3

Most már jött eső!

(Nagy Réka, 2010.08.15 20:57)

!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!XD:?

Milyen volt az Aurin út?

(Nagy Réka, 2010.08.06 14:13)

???????????

Jó lett!

(Nagy Réka, 2010.08.06 14:12)

Szia!
Ez nagyon jó lett, ez a is ízelítőd! csak így tovább! Réka

:(..........

(Lilla, 2010.06.19 12:06)

Yvi,még 3 hét nélküled...:(

____________________

(Lilla, 2010.06.19 12:05)

Na,gyerekek,már a hiba úgymond elhárítva! XD
Viki,ebben biztos lehetsz :D
Tényleg van/ ilyen hírdetés?XD Nekem most ilyen nyaralós volt XD Lehet,hogy majd te hamarabb fogod látni,mint a többiek...XD
Réka,nyugi!:D még 3 hetet kell várnod...XD addig bírd ki!:D
ÉS MINDENKI!!!:D versenyezzetek,hogy ki bírja tovább!XD

"Valaki 2"

(Nagy Réka, 2010.06.14 18:15)

Légyszi, válaszolj!
Sűrgősen!

"Valaki"

(Nagy Réka, 2010.06.14 18:14)

Szia!
na, hogy állsz a 3.résszel?????????

Kakasviadal LOL

(miney, 2010.06.08 08:56)

fölfutott és fölforrt az agyvizem - röhögőgörcs!!!!!
Amúgy ez az "őrülten szerelmes" hirdetés pont tök jó az oldalhoz. :D
Folytasd, folytasd, folytasd!!!!

......

(Viki, 2010.06.07 17:53)

Jujj!!Non kiváncsi leszek h mi alakul ki ebbölXDegy jó kis balhééé...:D
mát itt is a "mintaosztály"titulus...kicsit gáz h ránk is így néznek a tanárok...
jó fejcsi lett nagyon!!
várom a 3.részt!!!

Sziaa!!

(Yvi (:, 2010.06.06 21:46)

nagyon szupii lett a folytii:) tetszik nagyon:) puszi Yvi

U.I.: már nagyon várom a folytatást!:)



 

 

Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< Október >>
<< 2019 >>
Ke Sze Csü Szo Va
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31